Most már a harmadik helyről hallom ugyanazt a hátborzongató sztorit, tehát lehet benne valami.
Leírni csak ezért írom le, mert feltételezem, hogy aki ilyesmivel játszadozna, annak nincs internete és nem olvas blogokat, tehát nem fog vérszemet kapni és az én adóforintjaimból a mentőautóban potyázni.

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy kisebb településre riasztják a mentőket. ember fetreng az utcán, nem részeg, de szűkölve görcsöl és lila a feje.

Mentőautó indul érte és viszi a közeli városi kórházba.
Kórház átveszi, a gyors vizsgálat után előkészítik a laborra, röntgenre, akármire - aztán hiába keresik, mert a "beteg" lelépett a váróból. A többiek mondják, hogy egyszer csak hirtelen meggyógyult, felállt és kiment.

Kocsmázik, bevásárol, aztán valahogy hazamegy, de a beutazását a költségvetés fedezte, mert  a mentőautó ingyen volt, ráadásul mindezt a törvény sem tiltja, nincs ilyen bűncselekmény, nincs ilyen szabálysértés.

Pedig nagyon elkelne ebben furmányos országban!

A mentős diszpécser olykor már sejti, hogy megint ingyentaxizásra küldi a kocsit, de nem tehet mást, mert egyszer nyúl mellé, valaki tényleg rászorulna és akkor ő nem küldi a kocsit, még sittre is kerülhet foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt.

2010 február az két és fél éve volt.
Akkor került fel a netre egy videó, ami az aktuális dilikeringőt cáfolta.
Íme:

De várd ki, előbb-utóbb ez is megtörténik!

Nem tudom, hogy a jogosulatlan adatkezelés az valami olyan szabálysértés-e, amit szankcionálnak és azt sem tudom, hogy az oly gyakran emlegetett adathalászat miatt került-e már valaki hűvösre, azt viszont tudom, hogy az adatvédelmi ombudsman intézménye egy nagy sóhivatal, ugyanis a vizsgálatainak soha semmi hatása, a feltárt szabálytalanságok miatt meg csak ajánlásokat fogalmazhat meg, amire már a sajtó sem nagyon vevő, az érintettek meg nagy ívben leszarják.

Mi is a bajom?

Az hogy túl sok helyen szerepelnek a személyes adataim és emiatt nem érzem magam túl jól.
Ráadásul egyre többen kérik tőlem ezeket én pedig nagyon nem értem, mi szükség egy vásárlói reklamáció esetén arra, hogy a reklamáló neve, lakáscíme, születési helye és ideje, anyja neve, mailcíme, telefonszáma.
Tegnap egy tegnapelőtt vásárolt és hibás műszaki cikk kicseréléséhez volt szükség ezekre és én nem örülök annak, hogy megint eggyel több adatbázisba kerültek be a személyes adataim.

Valahogy nem a spameléstől, a kéretlen reklámoktól tartok és nem is az adóhivataltól.
Utóbbival szerencsére semmi problémám, az előbbieket pedig már rég megtanultam lerázni.
Azzal van bajom, hogy az adatbázisok összekapcsolásával az egész életem nyitott könyvvé válhat és nem tudhatom, kik előtt.

Elég csak arra gondolnom, hogy a lakásbiztosításomhoz tartozik egy külső cég által elvégzett értékbecslés leltárral, tehát két helyen is szerepel, hogy mit lehet tőlem ellopni, ugyanakkor az értékbecslő cégtől már kaptam meghívást műtárgyaukciókra, tehát ők is nyilvántartják az adataimat, pedig velük aztán tényleg semmi dolgom!
Ha egy apró malőr miatt ez az adatbázis összekapcsolódik azzal, amelyikben a repülőjegy foglalásom szerepel, a hívatlan látogatók még azt is tudják, mikor érdemes felkeresni az üresen álló kecómat, hogy magukhoz szólítsák az értékeimet.
Az apró malőr meg lehet technikai, hiszen a CIA és a NASA szerverét is feltörték már, lehet emberi, mondjuk egy megfélemlített, vagy bosszúálló informatikus, vagy lehet véletlen is, amikor csak úgy a világhálóra kerülnek szigorúan őrzött adatok. lásd a VISA kártyák esetét.

Azt különösen utálom, amikor elkérik a személyimet és a megkérdezésem nélkül indulnak fénymásolni.
Nem hatósági irodában, hanem egy mobilszolgáltatónál vagy egy bankban, utóbbinál akkor, amikor valaki számlájára befizetek egy kisebb összeget.
Jó, tudom, a pénzmosás megakadályozása végett tilos az anonim banki befizetés, de ha felírják az adataimat, azzal teljesítették a törvényt, arra semmi szükség, hogy a flepni másolata és a fotóm is meglegyen náluk.

Az elmúlt hónapokban háromszor fordultam sarkon három teljesen különböző szolgáltató pultjánál, hogy ha a személyim kell, akkor tárgytalan a dolog, és mi meglepetés - mindhárom szolgáltató igényt tartott a bevételre  a személyes adataim és az igazolványom lemásolása nélkül is.

Minimum négy taxiscégnél tartják nyilván a nevem, címem, telefonszámom és hogy általában mikor honnan hova utazom. Az egyik taxis diszpécsertől tudtam meg, kié volt korábban a telefonom, mert azt a manust égre földre kereste rajtam bank, hivatal és egy sor rászedett magánszemély.

Szerepelnek az adataim azoknál a kajaszállítós cégeknél, ahonnan ebédet/vacsorát rendelek, az egészségpénztárnál nyilvántartják, hogy mikor milyen gyógyszert írtak fel nekem és ehhez kururzslók és vitaminforgalmazó hálózatok is hozzáférnek, mert már kaptam tőlük olyan ajánlatot, amit csakis az állapotom részletes ismerete alapján dobhattak össze.

A legutóbb egy üvegárut forgalmazó kisboltban akarták elkérni a nevemet, címemet és telefonszámomat, hogy értesítsenek, ha megjön a cucc, hiába mondtam, hogy hetente kétszer itt járok és benézek és köszönöm az értesítést, nem kell!. Végül meguntam az erőszakosodást és letettem a vásárlásról.
Inkább nem lesz ólomkristály konyakos poharam, de nem hagyom ott az adataimat egy senkiházi vállalkozónak, akitől már sok pénzért vásároltam.

Az adatvédelmi törvényben van egy passzus, miszerint mindenki köteles évenként tájékoztatni arról, hogy milyen adataimat és milyen célból tartja nyilván.
Én ilyen tájékoztatást még soha senkitől se kaptam.

Ne felejtsük el: attól hogy valaki paranoiás, még nem biztos, hogy nem figyelik!

Azért érdekes ám ez a gugli.
Sokmindent nem lehet hirdetni, mert finnyásak, de a néphülyítés mehet!

Egy gugli hirdetődobozban találtam a csalit, hogy töltsek ki egy személyiségtesztet és megváltozom.
Ki tud az ilyennek ellenállni, még játéknak is jó.

Szorgalmas adtam a válaszokat, amíg el nem jutottam ehhez a laphoz.

Aha, szóval nem csak mindent akarnak rólam tudni - mert valljuk be, a tesztben szerepeltek olyan kérdések, amikre anyukámnak se mondanám meg az igazat - hanem az adataimat.
Ha pedig rászántam a tesztre egy félórát, már csak nem hagyom félbe anélkül, hogy megismerném az eredményt, igaz?
Csak az a helyzet, hogy nem csak én ismerem meg, hanem egy veszélyes szervezet is, amelyik a vesémbe akar látni és ha megérzi a balexagot, utána le nem szállna rólam.
Teheti, hisz ott vannak az adataim.

Megnéztem a neten, mi a helyzet ezzel a Oxford teszttel.
Az eredmény lesújtó.
Elég belenézni csak ezekbe:

500.000 Forint.
Azaz félmillió.
Nekem sok.
A bíróságnak, a közjegyzőnek, a végrehajtónak nem az.

Félmilliónyi kintlevőségem van.
Tartozik egy magánszemély, egy kisvállalkozás és egy biztosító.
A három tartozás olyan egyértelmű, minthogy a Dunában víz folyik és lefelé.
Csakhogy.

Néhány éve az egymillió alatti követelésekkel nem lehet közvetlenül  bírósághoz fordulni, ma már nem lehet a nemfizetőt csak úgy beperelni,  hanem előbb fizetési meghagyást kell kibocsáttatni.
Korábban a fizetési meghagyás kibocsátását a bíróságtól lehetett kérni.
A bíróság kibocsátotta és ha a kötelezett nem ellenkezett, akkor az jogerőre emelkedett és végrehajtható határozattá vált.
Ha a kötelezett ellentmondott, akkor automatikusan perré alakult át.

Most a fizetési meghagyás kibocsátását a KÖZJEGYZŐK intézik.
A közjegyző nem az államhatalom része, hanem nyereségorientált vállalkozó, majdnem olyan, mint az ügyvéd.

Elmegyek tehát a kis ügyeimmel a közjegyzőhöz .
Leültetnek, várjak.
Várok.
Közben hallom, hogy két irodában is nők veszekednek egymással.
Sok a munka.
Nagyon sok.
Amikor bekopogok, hogy elnézést, már félórája itt ülök, talán el tetszettek felejteni, akkor elcsendesednek és a türelmemet kérik.
Újabb 10 perc után kijön egy ingujjra vetkezett férfiember és megkérdi, miért jöttem?
Mondom.
A kezembe nyom három nyomtatványt és egy névjegyet.
Az előbbi hármat szíveskedjek kitölteni, a névjegyen található telefonszámon pedig a jövő héten kérjek időpontot.
Megjegyzem, neki semmi dolga nincs velem, nem kell velem semmit megbeszélnie, nem kell semmit tisztáznia vagy eldöntenie, át kell vennie a kitöltött papírokat és továbbítani.

Kértem, hogy hadd töltsem ki a papírokat és hadd hagyjam ott kitöltve.
Vagy ha már ott vagyok, nem adnának időpontot most?
Miért telefonon és miért a jövő héten?

Válasz: mert valami tömeges devizahiteles ügyek intézése miatt nem érnek rá.

Régen bementem a bíróságra, kértem a nyomtatványt, kitöltöttem, rányaltam az ocsmánybélyeget és vagy az ügyintéző kezébe nyomtam, vagy bedobtam az erre a célra kirakott ládába.
És a bíróság tette a dolgát.

Ma a közjegyző nem ér rá, pedig sokkal több pénzt akaszt le rólam, mint anno a bíróság.

Mire mindenki ráér és elvégzi a munkáját, az adósaim talán le is lépnek, eltűnnek, felszívódnak, megszűnnek, csődbe mennek, eldugják a végrehajtás alá vonható vagyonukat, vagy akármi.

Egy valamit tehetek.
Felfogadok két verőlegényt és magam indulok behajtani a kintlevőségeimet.
Az új jogalkalmazás ezt teszi célszerűvé.
Remélem, a rendőrség se fog ráérni lenyomozni az önbíráskodást és a súlyos testi sértésre való felbujtást.

Ez a gyönyörű hely a Műjégpálya és a Műcsarnok között csalogatja a gyanútlan autóst.
Aki úgy tudja, hogy a közlekedési tábla felülírja az útburkolati jelet.
A táblával egy vonalban kezdődik a parkolóhely.
Csakhogy ott alig láthatóan egy kopott felfestés jelzi, hogy járműforgalom elől elzárt terület.

Ma egy külföldi autó gazdája kért tőlem segítséget.
Odaállt és mire visszatért, az autóján kerékbilincs virított.
Felhívta a megadott telefonszámot, de a hívását magyar nyelvű géphang fogadta, amivel nem tudott mit kezdeni.
Felhívtam én is, megnyomkodtam a szükséges gombokat, mire a diszpécser kapcsolta a Közterület Felügyelet munkatársát. Tőle tudtam meg, hogy a vitás esetben is 11.500 kemény magyar forintot kell fizetni a kerékbilincs eltávolításáért és csak forintot és készpénzt fogadnak el, bankkártyát, eurót nem!

Hogy a turista a Városligetből  ilyenkor hova menjen autó nélkül pénzt felvenni vagy kiváltani, azt ő sem tudta megmondani, nem is akarta.

Ezek után feltételezem, a külföldinek kurvára elege lesz Magyarországból, ha eddig nem bánta meg százszor, hogy ide vetette a balszerencséje. Kritikán aluli utak, kutyapiszokban és emberi ürülékben fetrengő hajléktalanok, koldusok, erdélyi árusok, kuplerájok, városnéző utak és kultúresemények felhajtóembereinek zaklatása, igénytelen és drága szolgáltatások, lehúzás, a számára ez Budapest.

Erre még rájön az eddigiektől semmiben sem különböző hatósági packázás.

Magyarország, én így szeretlek?

Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára.
Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti.
A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a törés miatt. Mikor a gyermek meglátta az apját, fájó tekintettel kérdezte:
"Apa mikor fognak visszanőni az ujjaim?"
Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott.
Visszament az autójához és többször belerúgott.
Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte.
A gyermek azt írta:"SZERETLEK APA!"
A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE!
Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot:
A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!
A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!

Először csak legyintettem erre a szarul megírt ökörségre, de most már kezdek félni.
Vagy tíz éve kering a neten, megkaptam mailben, láttam blogban, fórumon, mindenfelé, most a facebookon osztják meg naponta, főleg unatkozó nők.
Tegnap egy olyan nőismerősöm tette fel a fészbúkos üzenőmre, aki ordít a gyerekeivel és veri őket.
Biztos furdalja a lelkiismeret.

De.

Senkinek nem jut eszébe, hogy autót nem franciakulccsal szoktak fényezni?
Hogy egy franciakulccsal el lehet törni egy vagy két ujjat, de nem az összeset és nem úgy, hogy amputálni kelljen őket.
Hogy ha apuka ott áll az autó mellett, az első karcolás hangjára felfigyel, a gyerek a s betűt sem tudja kiírni, nem az egész mondatot.
Hogy olyan életszerűtlen dolog egy gyerektől, hogy ott az apja és akkor ő az autó oldalán vall neki szerelmet. Ilyen csak szentimentális vénasszonyok találnak ki és megírják a Nők Lapjában, hogy könnyet fakasszanak a hasonló banyákból.

Ezek meg rendíthetetlenül küldik tovább az ilyen sztorikat az utolsó heteiket élő rákos kisfiúkéval meg a gyámolításra szoruló cicakölyökkel együtt.
Éljen Paolo Coelho!

Ennyi hülyét egy rakáson!

Kétségbeesett blogot találtam.

Bátyi András szaki mesterről szól, aki alaposan átveri az őt lakásfelújítással megbízó, egyedülálló nőket.

Az egyik áldozata kétségbeesésében blogot indított róla.

Emberek!

Vigyázzatok!

Jegyezzétek meg azt a nevet:  Bátyi András!

Bátyi András.

Valamit nagyon nem értek.
Már megint.

Évek óta megy a sírás-rívás, hogy halott az ingatlanpiac.
Valahol nem ezt tapasztalom.
Tavaly nyár óta mi is érintettek vagyunk, ráadásul több területen.

Lakást bérelünk, lakást adunk ki, házat adnánk el, lakásokat vennénk.
Nagy a család és mozog.
Közben csak kapkodjuk a fejünket.

Nem igaz, hogy halott a piac!

Vittel el lakást az orrunk elől, nem is egyet.
Mire oda eljutottunk, hogy megnézzük, már el is kelt.
Nem kamuajánlat volt, hanem létező, mert beszéltünk a szerencsés vevőkkel.

A szar lakás tényleg eladhatatlan, de ez nem az ingatlanpiac bűne.

A sok ingatlanszélhámia viszont igen.
Főleg a közvetítőké.

1. LAKÁST VENNÉK A KÖRNYÉKEN.
Ilyen sajtcédulákat naponta dobálnak be a postaládákba, rajszögelnek a fákra, ragasztanak a villanyoszlopokra.
Soha nem potenciális vevőnek köszönhetően, hanem csakis újabb balkokra vadászó ingatlanközvetítőknek.
Vevőnek álcázzák magukat, így férkőznek a bizalmadba, így szerzik meg az adataidat, hogy aztán soha ne tudj tőlük megszabadulni.
Vevőt persze nem hoznak.

2. Olcsó, metróközeli lakás eladó/kiadó.
Némelyik ajánlat hihetetlen.
Ezek persze soha nincsenek már meg, mindent épp tegnap foglalózták le.
Van viszont helyette másik.
Ilyenkor az ingatlanos elkezdi sorolni a saját eladhatatlan szarait, hátha pali leszel rájuk, ha már egyszer összehozta veled a balszerencse.
Keresel egy lakást a Margit körútnál.
Amire rámozdultál, már nincs meg.
Soha nem is volt, amúgy.
Van viszont helyette az Alkotás úton, a Havanna lakótelepen és Újpalotán.
Kétszer annyiért.

3. Az ördög a részletekben bujkál
Volt az a tévéreklám,hogy a lakásnézők megrökönyödése egy fürdőköpenyes öregúr kezdte locsolni a muskátlikat az erkélyen, mire az ingatlanos:
- Ő a Robi bácsi a földszint kettőből, övé az erkély, de ebből soha nincs semmi baj.
Azt hittem, ez vicc.
De nem az.
Tele a piac ilyenekkel, amik már csak a helyszínen derülnek ki és csak akkor, ha nagyon erőszakosan kérdezősködsz.
A következőkbe futottam bele az elmúlt hónapokban:

• tényleg van garázs, csak a Lajos bácsi lakatosműhelynek használja, mert közös tulajdon
• ház gyönyörű, de a telek osztatlan közös tulajdonban van és az önkormányzat az egyik társtulaj
• a hátsó szomszédnak szolgalmi joga van a kocsifelhajtóra
• a tetőtér valóban beépíthető, de a ház már el is adta és nemsoká kezdődik az építkezés, ezért menekül a lakó
• a társasházi szerződés szerint a lakók egyetemlegesen felelnek a közüzemi számlákért, így ha Lakatosék nem fizetik a  gázt, vagy a közös költségből egészítik ki, vagy elzárják az egész házban.
• A két lakás ugyan műszakilag különálló, de a bejárati ajtó közös. A másik lakás ugyan most üres, de bármikor érkezhetnek lakók.
• Az eladó ellen büntető eljárás van folyamatban, a kínált lakást csak véletlenül nem foglalta le a nyomozó hatóság.
• Folyamatban van a csendes mellékutca kétszer kétsávosra bővítése és főútvonallá emelése. Miért, ettől csak értékesebb lesz, nem?

4. A Duna House-nak egy fillért se!
Már le akartuk tenni a foglalót, amikor a Duna House munkatársa kijelentette, hogy ez nem így működik. Vételi ajánlatot kell tennem és NEKIK kifzetni egy százalékot.
Basszus, nekem mint vevőnek velük semmi dolgom, ők az eladóval szerződtek és tőle kapják a jutalékot.
A sógorom úgy járt a Duna House-szal, hogy kifizette az 1%-ot, az ügylet meghiúsult, mert egy másik ingatlanirodán keresztül eladták a lakást, a Duna House meg nem akarta visszaadni a pénzt, hanem újabb és újabb ajánlatokkal látták el a sógort, olyanokkal, mint a 2. pontban írtak. Végül perrel fenyegette őket, erre visszaadták a pénzét, persze kamat nélkül. 350.000 Ft volt öt hónapig a Duna House-nál, erre járt volna legalább 20-30.000 Ft kamat.
Szóval én nem voltam hajlandó letenni az egy százalékot, erre a mucika azt mondta, hogy akkor nem eladó a lakás.
 

5. Mikor szálltok el rólam végre?
Hirdetek egy lakást.
Azzal kezdtem és zártasm a hirdetést, hogy nem kérem közvetítők segítségét, ingatlanosok kérem ne hívjanak.
Mit gondoltok, kik hívnak?
Ingatlanosok.
Vajon mit írjak ki a kurva hirdetésemre, hogy hagyjanak vére békén?

Tőlem egy fillért nem látnak, az biztos!
 

Az OK a Média Markt saját márkája.
Rávettek egy ilyen tévére.
Szar volt.
Visszavittem a negyedik nap.
Garanciális javításra vették be, mert túl voltam a három napon.
 

Rejtett számról hív egy pofa, nem mutatkozik be.
Kérdem, ki ő, hát a Philips Szerviz.
Azt mondja, semmi baja a tévének, megfelel a gyári leírásoknak.
Biztos az antennám rossz.
Igen, de a házban három tévé üzemel, az mind jó.
Ez az OK tévé pedig mákos képet mutat, mint ami gyenge jelet kap.
Pasi elköszön.

Két nap múlva felhív a Philips szerviz vezetője.
Próbál rábeszélni, hogy ez a tévé így jó.
Menjek ki Erzsébetre és nézzem meg náluk.
Inkább ő jöjjön ide, mert én itt akarok tévézni.
Arról szó sem lehet.

Egy hét múlva hív a Média Markt.
Elkészült a tévém.
Kis vita után rádobtam mégegyszer annyit, mint amennyibe ez a szar OK tévé került és vettem egy LG-t.
Az tökéletesen muzsikál.

OK soha többet!
Mert nem oké.
És a Média Marktot is százszor meggondolom ezek után.
Mert hülye azért nem vagyok.
 

Mik vannak ebben az országban?

Csöng a telefonom.
Rejtett szám.

- Jónapot kívánok, xy vagyok CIB Bankból, ügyfél elégedettségi felmérést végzünk, volna ideje válaszolni néhány kérdésre?
- Honnan tudja a telefonszámomat? Titkos. Egyáltalán: kit keres név szerint?
- Nekem ez van megadva, többet nem tudok.

Szóval egy rejtett számról telefonáló akárkinek adjak ki adatokat?

Egyetlen szóval meg tudom mondani, meg vagyok-e elégedve a CIB Bankkkal.

NEM!