Nagyon divatos dolog lett a volt külügyminiszter ekézése.
Az indexen napokig voltak címlapon az őt elítélő blogok.
Nem védeni akarom, mert nem ismerem, nem tartom egy különösebben rokonszenves arcnak és ami a legfontosabb: ÉN SEM OLVASTAM az írását. Nem kerestem meg Corvinus angol nyelvű jegyzetét, nem győződtem meg róla, hogy létezik-e egyáltalán, nem kerestem ki a vérfertőzésről szóló oldalt és nem fáradoztam sem a lefordításával, sem a megértésével.
Talán ez az egyetlen közös bennem és azok között, akik bőszen elítélik.
Sajnos a frusztrált, a megmondó, a közéleti fontoskodó, az álliberális, az együtt bégetni szerető azonnal ráugrik egy ilyen témára, függetlenül attól, hogy tudja-e, miről van szó.
Mert az esetek túlnyomó többségében NEM TUDJA.
Azt tudja, - vagy inkább csak simán elhiszi - amit valamelyik médium a képébe tolt.
Az pedig az esetek többségében már minimum két szűrőn átment, tehát a forráshoz, a tényekhez alig van köze.
Véleményt alkotni pedig nem olyan fárasztó, mint tájékozódni, utána pedig GONDOLKODNI!
Lerasszistázni bárkit/bármit pedig a világ legegyszerűbb dolga, sőt, így mindjárt be is kerülünk egy fontos csapatba!
Ismerősök között eddig bárkit olyat megkérdeztem, akinek véleménye volt Jeszenszkyről, hogy OLVASTA-E az írását, mind nemet mondott. A legtájékozottabb játékos kívülről tudta az angol nyelvű jegyzet egy mondatának fordítását!
Ajvé!
Évekkel ezelőtt, amikor a katolikus egyház felhívására "hívek" tüntettek egy Scorsese film ellen, sokukat kérdeztem, egyik sem látta a filmet.
Sorolhatnék ennél sokkal kínosabb eseteket is, de akkor a felületes szemlélődő számára én is bekerülnék egy olyan körbe, aminek a környékén sem szeretek lenni.
Csak úgy csendben megkérdem: vajon nem lehetne ugatás nélkül kibírni addig, amíg valóban meg nem tudod, mit ugatsz meg, vagy ha már a tájékozódásra nincs időd és energiád, akkor befogod a pofád?
Bocs, ha kicsit nyers voltam.
