500.000 Forint.
Azaz félmillió.
Nekem sok.
A bíróságnak, a közjegyzőnek, a végrehajtónak nem az.
Félmilliónyi kintlevőségem van.
Tartozik egy magánszemély, egy kisvállalkozás és egy biztosító.
A három tartozás olyan egyértelmű, minthogy a Dunában víz folyik és lefelé.
Csakhogy.
Néhány éve az egymillió alatti követelésekkel nem lehet közvetlenül bírósághoz fordulni, ma már nem lehet a nemfizetőt csak úgy beperelni, hanem előbb fizetési meghagyást kell kibocsáttatni.
Korábban a fizetési meghagyás kibocsátását a bíróságtól lehetett kérni.
A bíróság kibocsátotta és ha a kötelezett nem ellenkezett, akkor az jogerőre emelkedett és végrehajtható határozattá vált.
Ha a kötelezett ellentmondott, akkor automatikusan perré alakult át.
Most a fizetési meghagyás kibocsátását a KÖZJEGYZŐK intézik.
A közjegyző nem az államhatalom része, hanem nyereségorientált vállalkozó, majdnem olyan, mint az ügyvéd.
Elmegyek tehát a kis ügyeimmel a közjegyzőhöz .
Leültetnek, várjak.
Várok.
Közben hallom, hogy két irodában is nők veszekednek egymással.
Sok a munka.
Nagyon sok.
Amikor bekopogok, hogy elnézést, már félórája itt ülök, talán el tetszettek felejteni, akkor elcsendesednek és a türelmemet kérik.
Újabb 10 perc után kijön egy ingujjra vetkezett férfiember és megkérdi, miért jöttem?
Mondom.
A kezembe nyom három nyomtatványt és egy névjegyet.
Az előbbi hármat szíveskedjek kitölteni, a névjegyen található telefonszámon pedig a jövő héten kérjek időpontot.
Megjegyzem, neki semmi dolga nincs velem, nem kell velem semmit megbeszélnie, nem kell semmit tisztáznia vagy eldöntenie, át kell vennie a kitöltött papírokat és továbbítani.
Kértem, hogy hadd töltsem ki a papírokat és hadd hagyjam ott kitöltve.
Vagy ha már ott vagyok, nem adnának időpontot most?
Miért telefonon és miért a jövő héten?
Válasz: mert valami tömeges devizahiteles ügyek intézése miatt nem érnek rá.
Régen bementem a bíróságra, kértem a nyomtatványt, kitöltöttem, rányaltam az ocsmánybélyeget és vagy az ügyintéző kezébe nyomtam, vagy bedobtam az erre a célra kirakott ládába.
És a bíróság tette a dolgát.
Ma a közjegyző nem ér rá, pedig sokkal több pénzt akaszt le rólam, mint anno a bíróság.
Mire mindenki ráér és elvégzi a munkáját, az adósaim talán le is lépnek, eltűnnek, felszívódnak, megszűnnek, csődbe mennek, eldugják a végrehajtás alá vonható vagyonukat, vagy akármi.
Egy valamit tehetek.
Felfogadok két verőlegényt és magam indulok behajtani a kintlevőségeimet.
Az új jogalkalmazás ezt teszi célszerűvé.
Remélem, a rendőrség se fog ráérni lenyomozni az önbíráskodást és a súlyos testi sértésre való felbujtást.